Mit nevezünk geotermiának?
Köztudott, hogy a Föld középpontjában 6000 celsius fokos hőmérséklet van egy atomhasadásos tevékenységnek köszönhetően, és ez a hő áramlik a kőzeteken keresztül egészen a felszínig. A latin geotermia szót földhőnek fordíthatjuk magyarra, a geotermikus energiahasznosítás azt jelenti, amikor a föld hőenergiáját valamilyen technológia segítségével a felszínre hozzuk és ezt az energiát hasznosítjuk. A vulkanikusan aktív területeken (pl. Izland, az USA egyes területei, Azori-szigetek vagy Ausztrália) evidensnek tűnik a geotermikus energia hasznosítása. De mi a helyzet Magyarországgal?
Magyarország szerencsés helyzetben van, az alattunk lévő alapkőzet vékonyabb, mint az európai vagy akár a világátlag, emiatt a hőátáramlás intenzívebb mint másutt. Számokra lefordítva a föld középpontjához közelítve világátlagban száz méterenként 3-4 fokkal nő a hőmérséklet, Magyarországon ez az érték akár 5-7 fok per 100 méter is lehet! Van még egy szerencsés magyar adottság: az egykori Pannon-tengerek és vizek a földmozgások során beszorultak a kőzetrétegek közé, tehát nem csupán a hő, de a hőhordozó közeg is a rendelkezésünkre áll, ezt a vizet nevezzük termálvíznek.
Hogy kell elképzelni a geotermikus energiahasznosítást?
Szét kell választani az ipari és a magánházak vonatkozásában kialakított geotermikus fűtési technológiát. A mélyebb fúrások (1500 – 1800 – 2000 m) beruházási költsége igen nagy, ezeket a nagyobb volumenű feltárásokat városrészek fűtésére, kertészetek, termálfürdők ellátására szokták használni, a felhasználási terület itt elsősorban attól függ, hogy milyen vizet találunk a mélyben. A magánházak esetében azonban gazdaságosan nem tudunk ilyen mélyre menni, ha a Föld hőjét akarjuk hasznosítani.
Kisebb fúrással kell dolgoznunk, elég, ha nyolcvan-száz méter mélyre megyünk le, ott húsz fok körüli hőmérsékletet találunk, egy függőleges csövet helyezünk ebbe a furatba, ezt nevezzük talajszondának. Ha fentről vizet cirkuláltatunk ebbe a mélységbe, húsz fokos közeg érkezik a felszínre, ahol egy hőszivattyúval (ami egy fordított hűtőgéphez hasonlóan víznyomásváltozással hoz létre energiát) 40-50 fokos hőmérsékletet érhetünk el.
Egy szondával, (ami 5kW energia előállítására képes) egy kisebb ház fűtési igényét ki lehet elégíteni, persze ehhez az is kell, hogy a ház szigetelése, nyílászárói korszerűek legyenek, és a hőleadó felületek legyenek olyan nagyok, amelyek alkalmasak alacsonyabb hőfokú közeggel is „kifűteni” a lakást: pl. nagyobb méretű radiátorok, vagy padlófűtéses, falfűtéses, mennyezetfűtéses technológia.
A hőszivattyú alkalmazásához – ha az adottságok lehetővé teszik – függőleges szonda sem szükséges, vertikális csőfektetéssel elég, ha felásom a kertet fél méter mélységben és becsőkígyózom ezt a területet, nagy felületen össze tudja szedni az alacsonyabb hőt. A világon (és hazánkban is) jelenleg telepített hőszivattyúk 90 százaléka ma a levegőből nyeri ki a hőt, de ezt nem sorolnám a geotermia hasznosítási körébe.
Hol érdemes fúrni ma Magyarországon, hogy megfelelő hőmérsékletre találjunk?
Több mint 3000 olajipari fúrás van, geológiailag jól ismertek ezek a területek, a szakemberek (geológusok, hidrogeológusok) kapásból meg tudják mondani, hogy hol érdemes keresni. Például az Alföld és a Kisalföld területén kockázatok nélküli hasznosítható geotermia tárható fel. A szakemberek számára egyértelmű, hogy az ország mely részén érdemes geotermiával foglalkozni, melyik részén biomasszával, és a természeti adottságok is ebbe az irányba mutatnak: a hegyvidékek egy részén nem érdemes geotermia után kutatni, viszont ott vannak az erdők, a fatüzelés, a biomassza alapanyaga.
És van olyan repedezett, karsztos kőzet, ahol már viszonylag csekély mélységben, 1000-1500-1800 méteres fúrásokkal is elérhetők extra magas hőfokú vizek. Sőt, vannak olyan rezervoárok (természetes hőenergia tárolók) a föld mélyén, amelyeknek a hőfoka és mennyisége akár áramtermelésre is alkalmassá teszi a geotermiát.
Ha geotermiával szeretném megoldani a házam fűtés-hűtésrendszerét, kihez érdemes fordulni?
Alapvetően egy hőszivattyú-telepítő céggel kell felvenni a kapcsolatot, nekik megvan a szükséges hidrogeológiai apparátusuk, tudásuk, fel tudják mérni, hogy az adott telken, területen milyen hőmérsékleti adottságok vannak. Azt is megvizsgálják, hogy milyen hőigénye van a háznak, hogy lehet kivitelezni a hőszivattyú és – szükség esetén – a szondák telepítését. Árajánlatot is csak egy ilyen felmérés után tud adni az adott cég.
Mennyibe kerül, hogyan viszonyul a földgáz alapú fűtéshez vagy a biomasszához?
Jelen pillanatban olcsó a gáz, de ez nem volt mindig így. Ha a beruházás oldalát nézzük, egy zöldmezős családi ház gázellátását kb. egymillió forintból ki lehet hozni, viszont ugyanezt szondás, geotermikus energiával kb. 3-4 millió forintból lehet megoldani. És ha ehhez még hozzávesszük azt az amúgy nagyon okos megoldást, hogy telepakoljuk a tetőt napelemmel és a hőszivattyút napenergiával üzemeljük, akkor rögtön 4-5 millió forintnál tartunk.
Viszont ezzel a hőszivattyús fűtésrendszerrel és a napelemes szivattyúműködtetéssel onnantól kezdve nem kell fizetnünk fűtési költséget, ráadásul a hőszivattyú alkalmas a nyári klímatizálás megoldására is (a lakásból kivonjuk a hőt és visszatápláljuk a földbe).
A biomasszán leginkább fatüzelést értünk. A fatüzelés professzionális kialakítása körülbelül kétszer annyiba kerül, mint a gázberuházás, és az alapanyag (vagyis a tűzifa) tárolása és logisztikája további beruházást igényel. Az is kérdés, hogy honnan szerzem be a fűtőanyagot: ha a mezőgazdasági vállalkozásom nyesedéke, hulladéka rendelkezésre áll, azt egész máshogy számolom, mintha piaci áron kell beszereznem a tűzifát.
Van itt egy messzire vezető probléma: a tűzifa ára manapság magasabb a gáznál, de nem azért, mert ennyivel többe kerül a tűzifa, hanem azért, mert a földgáz hatósági áras és irányított. A rezsicsökkentéssel is lenyomott lakossági gázárak árkülönbözetét az ipari cégek fizetik meg. A tűzifa esetében azonban számtalan kereskedő kezén megy keresztül a termék mire a fogyasztóhoz kerül. Amikor a fatüzelésről beszélünk, sokaknak csak a vele járó nyűg jut eszébe: a faanyag beszerzése, tárolása, adagolása.
Pedig egy jól kialakított faelgázosító kazánnal napokig be se kell gyújtani. Azt gondolom, érdemes felvállalni ezeket a „nyűgöket”, ha át szeretnénk állni saját energiaellátásra. Abból a pénzből, amit importgázra kiadunk állami szinten, elő lehetne állítani a saját energiaforrásainkat (biomassza, geotermia, napenergia), és egy ilyen hosszútávú beruházási program hozadékaként a kapcsolódó háttériparágak (kazánépítők, hőlégszivattyú-telepítő cégek, szervizek) ki tudnának alakulni és versenyképesen fenn is tudnának maradni.
Hol állunk most?
Magyarország 90 százaléknál magasabb „gázellátottságú” ország. A hőellátás energiamixében a földgáz – 80 százalék, a fennmaradó 20 százalékon osztoznak a helyi energiaforrások: elsősorban a biomassza (azon belül is döntően fatüzelés), néhány százalék a geotermia (benne a hőszivattyú). Ha létezne egy olyan támogatási rendszer, ami arra irányulna, hogy alapvetően hazai energiát és minél kevesebb energiát használjunk, akkor 30 százalékra le lehetne szorítani a gázfelhasználást. Természetesen nem máról holnapra, hanem több évtizedes program során.
De itt az első lépés az lenne, hogy kevesebb energiát használjunk: van ma 3,5 millió ingatlan Magyarországon, amelyeken keresztül az utcát fűtjük. Ha ezeknek az ingatlanoknak a szigetelési korszerűsítését elvégeznénk, akkor az ország kb.300 PJ (petajoule) hőigényét 100 PJ-lal csökkentenénk.
Hová lehetne eljutni, ha meglenne rá a politikai és a társadalmi támogatottság?
A fennmaradó energiaszükségletet minél több biomassza (fatüzelés), napenergia, geotermia bevonásával oldhatnánk meg. És ez azt is jelentené, hogy nagyjából annyi földgázigényünk maradna a program végrehajtásával, amit hazai kitermelésből fedezni is tudnánk. A megújuló energia kritikusai ilyenkor szokták azt mondani, hogy ha csak támogatással lehet megvalósítani, akkor miért nem maradunk az olcsóbb földgáznál?
Emlékszem arra, amikor tüzelőolajról álltunk át földgázra, ezt a folyamatot nagyon jelentős német szénsegéllyel és hitelezéssel lehetett csak megvalósítani. A távhő esetében támogatott az üzemeltetés, támogatott a gázár, erre nem lenne szükség a megújuló energia esetében. És mikor kérjünk rá támogatást, ha nem akkor, amikor az Európai Unióból jön rá forrás? Ebből a szempontból a huszonnegyedik órán túl vagyunk, az elmúlt két támogatási ciklusban nagyot kellett volna előrelépni.
Németország és Dánia a megújulók beruházási programjainak megvalósításával „vészelte át” a 2008-as gazdasági válságot, hiszen kiépítették a háttéripart is hozzá (amelynek termékeit importáljuk mi is a projektjeinkhez….).
És mi miért nem használtuk ki ezt a lehetőséget?
Mert nem volt olyan kormányunk, amelyik szívügyének tekintette volna a megújuló energia ügyét. Földgázzal mindig sokan és sokat üzletelnek. Ebben a pici országban huszonegy gázkereskedő cég van. Ennek ötven százaléka állami kötődésű. És ezzel a lobbival kéne felvennie a versenyt a helyi energiatermelésnek. Amíg pénzügyileg üzletet jelent a földgáz, és amíg a rezsicsökkentésen keresztül politikai kötődés is van a gázhoz, addig nagyon nehéz a helyi energiának ezzel versenyre kelnie. Ráadásul a helyi energiaszolgáltatást nem lehetne olyan módon központosítani, mint a földgázt.
A megújuló energiáknak az egyik legnagyobb szegmense a biomassza mellett a biogáz. A biogáz mezőgazdasági, élelmiszeripari hulladékból képződik. Tehát hazai a mezőgazdaság fejlesztése (feldolgozóipari háttér kialakítása, hozzáadott érték növelése) amellett hogy import gáz helyett a helyben képződő hulladékenergiák hasznosulnának, még munkahelyeket is teremtenének az adott területen, ami már csak a hab a tortán.
Ha nincs kormányzati szándék, kormányzatokon átívelő szándék, addig nem kap elegendő teret a megújuló energia. És a környezetvédelmi, klímaváltozási, CO2 kibocsátás csökkenési és dekarbonizációs lehetséges eredményeiről nem is beszéltünk!
Borbáth Péter
Forrás: xforest.hu